----Vasárnap jól indult délelőtt hármasban elindultunk a Tecsóba nézelődni, mert a pöttömnek akartunk valami dömperfélét nézni, elvégre imádja az autókat. Meg is találtuk a megfelelő billencset. Olyannyira, hogy a Panna cipelte magával be sem tehettük a kosárba.Megjegyzem hogy tömött sorban voltak a babák amelyekre viszont rá sem nézett.
----Kora délután értünk haza le kellet volna fektetni a csajszit, de annyira dömperezett, hogy nem akart aludni. Én ledőltem egy kicsit szundítani, elvégre vasárnap volt. Aztán 4 óra után a csajszi mellém feküdt a takarójával és édesdeden elaludt a karomon. Így kb. 1 órán át néztem a plafont, mert nem akartam megmozdulni. Aztán nagy nehezen lehámoztuk rólam és aludt tovább. Kb fél 7-kor ébredt sírva és az első szava az volt, „megyünk sétáni” . Ezután folyamatosan sírdogált mindenért vigasztalhatatlanul. Bekapcsoltatta a Micimackót is, de azt sem nézte igazán. Aztán újra „megyünk sétáni” „megyünk sétáni”. Mit tehet a szülő vasárnap este 7 óra után?
------Menjünk de hova??? Kint ezer fok mínusz a francnak sincs kedve kimenni a lakásból. Sebaj. Elindultunk és már a lépcsőn nagy boldogság volt. Gondoltam elmegyünk tankolni mi bajunk lehet. A magyar útviszonyok tetszenek a gyereknek. A kátyúk dobálják a kocsit ő meg röhög és hoppázik. Mentünk egy nagy Csepel kört az olcsó benyával. Azután bekanyarodtunk a csepeli Tecsóba szalvétát venni. Más ugye nincs nyitva este nyolc után. Gyereken határtalan boldogság….A képeslapokat kb fél óráig rendezgette és nem lehetett onnan elcibálni. Utána ráültettük egy bringára de magas volt neki az ülés. Margó zsákmányolt a szerszámrészlegről villáskulcsot én meg átállítottam. Tekernie nem sikerült, de nem akart leszállni róla. Na mikor levettük akkor jött az ordítás. Néztünk pontyokat, és elértünk a szalvétákig. Ott a Panna mint a polcszervíz pakolta a csomagokat tudományosan az egyik polcról a másikra, majd vissza. Mondtam neki kislányom menjünk keressük meg anyát. Rám nézett grimaszolva, és egy határozott nemmel válaszolt…..többször….egymás után.
Nagy nehezen kijutottunk fél 10 után és irány haza. Fürdés és alvás úgy ahogy….
És a tanulság!
Én régebben sokszor lenéztem a szülőket, hogy kicsi gyerekkel mennek este vásárolni, és barangolni a nagy bevásárlóközpontba. Már értem, hogy ennek az oka többségben valószínűleg a gyerek, akinek ez élmény és legalább el is fárad. Maradhattunk volna otthon is, de abba nem lett volna köszönet az tuti. Ne ítélkezz amíg nincs saját gyereked, és nem próbálkozol meg a gyerekneveléssel.
----Ma esett a hó amit vezetés közben nagyon élvezek, csak nyúlik ilyenkor a kézifék bowden.
Ebéd után rögtönöztünk is egy kis hócsatát aminek a szenvedő alanya persze én lettem. A Mozsó, és két szancsója rámrontott és megfürdetett a hóba. Azért jó móka volt.
----Szombaton beállított hozzánk valami cukros bácsi két csomag gumicukorral, meg egy nagyobb csomag kinder csokival. Pannának egyből haver volt, még a nevét is kimondta. Sanyi. Na azóta megint azt hallgatom, hogy „kérsz csokit, kész gumicukor” Pedig már egészen leszoktattuk róla. Azért köszi cukrosbácsi.
ja ja kár hogy már én is szülő vagyok, különben osztanám az észt. én is hallgatom mindig. De higgyétek el legjobban a bébiszitterek és a tanító diplomával rendelkező gyerek nélküli barátok tudják megmondani a frankót
VálaszTörlés