2009. február 26., csütörtök

Egy osztálykirándulás dióhéjban.

----Történt egyszer, hogy egy szakmunkás fiúosztály elment egy négynapos osztálykirándulásra. Dicsőséges osztályfőnökünk sugallatára egy körösi holtág mellé indultunk sátorozni májusban. Az idő remek volt, amikor megérkeztünk, csak aztán két napig esett, és meleg sem nagyon volt. A sátor meg szűkös 4-6 embernek tele csomagokkal. 10 - km-es körzetben csak egy kocsma volt található, de az viszont jó közel 200 méteren belül. Na ez volt a probléma főleg Dér Lajos osztályfőnökünknek. Reggel fél hatkor dideregve elment inni egy kávét, délben úgy hozták vissza a sátrához. Ott felhúzott lábakkal a Beatrice kitűzős farmerdzsekijében a kommunistákat szidta.

---- A holtág amúgy remek pecázóhely volt Csárdaszállás néven közismert falucska Gyomaendrőd, és Mezőberény között. Pecáztunk engedély nélkűl ahogy kell. Egyik reggel fogtunk is két db. méretesnek nem igen nevezhető csukát. Etetőkosárral….

Mivel folyamatosan áztunk, (a többség belül is) a cipőinket kint tartottuk a sátor előterében, hogy ne verje az eső. H Péter nevű osztálytársunknak délután nagyon fájt a foga, ezért kért egy demalgont rá. Később vettük észre, hogy csak be akart rúgni egy sörrel. Össze is jött neki rendesen a gyógyszerre ivással. Be is feküdt a sátorba aludni. Mi többiek este 9 körül mentünk a sátorba az eső elől. Sanyi barátom ekkor kérdezte, hogy behozzuk-e a csukákat mert nagyon esik. Ő a cipőinkre gondolt. Na ekkor ébredt föl H Péter röviden csak Hegyipeti és megkérdezte: „Melyik hülye hozta be a csukákat !!???” Na ő viszont a reggeli fogásra gondolt. Ezt azóta is emlegetjük, mert igen jót derültünk akkor rajta. Itt vezettem először autót is, mégpedig a Lajos Skoda 100-asát . Azt mondta, ha délig berúg akkor vezethetem a gépjárművét. Hát berúgott. Az is jó élmény volt, azóta szeretek vezetni. Csak akkor lett veszélyes, amikor a Sanyi is vezetni kezdett. Na akkor volt mindenkinek halálfélelme a Skodában.

Az elvitt élelmünk, és italunk is kifogyott két nap után, ezért elmentünk shoppingolni gyalog Gyomára a gáton. Jó séta volt, csak visszafele rohadt nehezek voltak a szatyrok amiket felváltva cipeltünk. 10 km az nem kevés….. Arra nem is emlékszem miért nem vezetett valaki és mentünk kocsival???

----Ebben az írásban osztályfőnökünkre emlékezek, aki sajnos már nincs köztünk. Jó fej volt a Lajos csak a mája nem bírta… Újra találkoztam a Hegyipetivel és a Jónáskrisszel is ennek is örülök. Ők is gépészek lettek.

----Ilyenkor gondolkodom el, hogy régebben mennyivel toleránsabb voltam. Tizenévesen nem zavart semmi. Ittak dohányoztak mellettem nem számított. Ma ezt már nehezebben viselem. Mindenkit elfogadtam olyannak amilyen. Sokat változik az ember 10-15 év alatt. De már szervezem, hogy nyáron visszamenjünk oda vagy a környékre néhány baráttal. Hátha jó móka lenne. Sunyi te jönnél? Ja el is felejtettem nem tudsz hozzászólni. Szar ügy.

2009. február 17., kedd

Egy nemegyszerű nap története...

----Vasárnap jól indult délelőtt hármasban elindultunk a Tecsóba nézelődni, mert a pöttömnek akartunk valami dömperfélét nézni, elvégre imádja az autókat. Meg is találtuk a megfelelő billencset. Olyannyira, hogy a Panna cipelte magával be sem tehettük a kosárba.Megjegyzem hogy tömött sorban voltak a babák amelyekre viszont rá sem nézett.
----Kora délután értünk haza le kellet volna fektetni a csajszit, de annyira dömperezett, hogy nem akart aludni. Én ledőltem egy kicsit szundítani, elvégre vasárnap volt. Aztán 4 óra után a csajszi mellém feküdt a takarójával és édesdeden elaludt a karomon. Így kb. 1 órán át néztem a plafont, mert nem akartam megmozdulni. Aztán nagy nehezen lehámoztuk rólam és aludt tovább. Kb fél 7-kor ébredt sírva és az első szava az volt, „megyünk sétáni” . Ezután folyamatosan sírdogált mindenért vigasztalhatatlanul. Bekapcsoltatta a Micimackót is, de azt sem nézte igazán. Aztán újra „megyünk sétáni” „megyünk sétáni”. Mit tehet a szülő vasárnap este 7 óra után?
------Menjünk de hova??? Kint ezer fok mínusz a francnak sincs kedve kimenni a lakásból. Sebaj. Elindultunk és már a lépcsőn nagy boldogság volt. Gondoltam elmegyünk tankolni mi bajunk lehet. A magyar útviszonyok tetszenek a gyereknek. A kátyúk dobálják a kocsit ő meg röhög és hoppázik. Mentünk egy nagy Csepel kört az olcsó benyával. Azután bekanyarodtunk a csepeli Tecsóba szalvétát venni. Más ugye nincs nyitva este nyolc után. Gyereken határtalan boldogság….A képeslapokat kb fél óráig rendezgette és nem lehetett onnan elcibálni. Utána ráültettük egy bringára de magas volt neki az ülés. Margó zsákmányolt a szerszámrészlegről villáskulcsot én meg átállítottam. Tekernie nem sikerült, de nem akart leszállni róla. Na mikor levettük akkor jött az ordítás. Néztünk pontyokat, és elértünk a szalvétákig. Ott a Panna mint a polcszervíz pakolta a csomagokat tudományosan az egyik polcról a másikra, majd vissza. Mondtam neki kislányom menjünk keressük meg anyát. Rám nézett grimaszolva, és egy határozott nemmel válaszolt…..többször….egymás után.
Nagy nehezen kijutottunk fél 10 után és irány haza. Fürdés és alvás úgy ahogy….

És a tanulság!

Én régebben sokszor lenéztem a szülőket, hogy kicsi gyerekkel mennek este vásárolni, és barangolni a nagy bevásárlóközpontba. Már értem, hogy ennek az oka többségben valószínűleg a gyerek, akinek ez élmény és legalább el is fárad. Maradhattunk volna otthon is, de abba nem lett volna köszönet az tuti. Ne ítélkezz amíg nincs saját gyereked, és nem próbálkozol meg a gyerekneveléssel.

----Ma esett a hó amit vezetés közben nagyon élvezek, csak nyúlik ilyenkor a kézifék bowden.
Ebéd után rögtönöztünk is egy kis hócsatát aminek a szenvedő alanya persze én lettem. A Mozsó, és két szancsója rámrontott és megfürdetett a hóba. Azért jó móka volt.

----Szombaton beállított hozzánk valami cukros bácsi két csomag gumicukorral, meg egy nagyobb csomag kinder csokival. Pannának egyből haver volt, még a nevét is kimondta. Sanyi. Na azóta megint azt hallgatom, hogy „kérsz csokit, kész gumicukor” Pedig már egészen leszoktattuk róla. Azért köszi cukrosbácsi.

2009. február 13., péntek

Krtek

-----Ismét eltelt egy hét teli eseményekkel. Több cuccot eladtunk a Vaterán, ezek átadását kellet megoldani. A generálmunkához felvonúltattam a vállalkozókat, hogy adjanak ajánlatot. Lassan az is kész, és leadható.
-----A cégnél is haladt a munka mint az állat, alig győztem szemmel követni. A hét vicce, hogy a gépészmérnök főnököm tőlem vár kapcsolási rajzot kandallós központifűtésre. Lehet még is csak keveset keresek? Ez azért ciki szerintem. Holnap van a nagy desznyóvágás napja, sajna senki sem ér rá a vezérkaron kívűl. Esetleg a Hábi kollégám, aki antialkesz, és nem dohányzik. Biztos jól fogja érezni magát ha elmegy.
-----Ma egy fényképezőgépet adtam át amit 2000 Ft.-ért sikerűlt elvateráznom. Kox úr szerint a bőrtok többet ért ennyinél, amiben a gép volt. :-) Mindenesetre aki megvette tökre örűlt neki. Én is örűltem, hogy a 20-éve itt porosodó masinától megszabadultam. Nem a 2 ropi a lényeg. Kértem tőle ha tud vele képet csinálni küldjön képet. Utána jutott eszembe, hogy az analóg gép ugye, nincs rajta USB. Kíváncsi leszek küld-e.
------Újabb szerelem van láthatáron de csak a Panni környékén. Nem más mint Krtek a kisvakond. Annak is két része az ami lefoglalja Pannit. Az egyik a fogas, másik a sütis. A héten végignézett egy egészestés rajzfilmet is a Malacka a hős címűt. Igaz két részletben, de ennyire még nem kötötte le semmilyen műsor ilyen sokáig. Ma a Tecsóban kisautókat kellett venni neki. Szeret velük brummogni, meg prüntyögni. Ez fontos tudomány ezt is tőlem tanúlta. :-DDD
Na nem bánom ha 18 éves lesz egyből megkapja a Suzukit. Majd dobom neki a kulcsot. Tessék lányom, de vigyázz rá....
------A héten !sonáJ kollégám eszembe juttatott egy rég nem használt szót, amit megemlítenék, az pedig az Anorák. Miért hívják így gőzöm sincs. Illetve láttam egy képet is egy locsolókannáról, amelyik minden velemidős emberkének volt, amikor még játszott a fűrdőkádban. Egy zöld elefánt sárga sapkában ha jól emléxem.
-------Újra elkezdtem diétázni mert mióta abbahagytam a felujítást rámugrott néhány kiló. Megint szembesűltem vele, hogy nem egyszerű egészségesen étkezni. Ma a Corá-ban ettünk a Hábival, és ott volt párolt zöldség. Na ez nincs a Tecsóban. Grillcsirkecombbal teljesen megfelelő.

Erről jut eszembe megyek eszek valami levesfélét.
Na Pá.

2009. február 7., szombat

Munkás hétköznapok, derengő jövőkép.

-----Megint eltelt egy hét, de hétköznap nem volt időm írni. Miután rá emileztünk a csevakra a pénzünket is visszafizették. Mégsem halunk éhen.
-----Ma elmentem a csajszival fűtésszerelvény boltba. Kicsit furcsán néztek kérdezték, hogy hol van az anyja. Mikor mondtam, hogy neki is jár egy kis szabadidő akkor furcsán néztek rám. Sebaj. Vettük a piacon almát, hazajöttünk ebédeltünk, és letettem aludni. Ügyesen el is aludt.
-----A hét igen eseménydús volt.. Saját felújításomon felbuzdulva generál ügyintézéssel próbálok elvállalni egy lakásfelújítást. Kíváncsi leszek mi lesz belőle. De az ilyesmit szeretem csinálni. Ügyintézek, szervezek pörgök. Lehet, hogy generálban fogok hirdetni is. Ki tudja elvégre válság van...
----Megcsináltuk itthon a szuper cirkófűtést, erre kijött az első gázszámla amitől dobtam is egy hátast. Még ha ez az évi legnagyobb számla akkor is sokallom. A Margó elintézte a támogatást, azt mondjuk visszamenőleg megkapjuk majd.
----Nem haladok itthon semmivel. Ha a csajszi alszik nem tudok semmit csinálni. Ha fent van akkor meg egyfolytában "apa titis(csücs a szőnyegre) szobába főzünk, nyonnázunk(nyomda)" Ha itthon van nem fúrhatok, mert beszari a lelkem.... Vasárnap este tudtam megcsinálni az elmaradt fugázásokat így kész lett a tükör. Viszont ha bepárásodik, még midig látszik rajta a Beck szaki felirat. Lehet ez örök életre rajta lesz?
----Ja aki nem tudná a krumplis tésztához is kenyeret kell enni. Ez a mai konklúzió, illetve még az jutott eszembe, hogy Dr. House is olyan mint a simabőrű, mindketten villámló bottal járnak.
A héten tanultam néhány új szót, egyik a zöhentő, másik a posszanik. De a prószát meg a dödöllét már ismertem, sőt ettem is.
Na jó hétvégét.