Blogindító

Na üdv az olvasóknak!

Már régen foglalkoztat a bloggolás, de most szántam rá magam az elkezdésére.
Sok dolog foglalkoztat amelyeket kiírnék magamból, és szeretnék leírni emlékezetes dolgokat, hogy ne felejtsem el őket.
Elkezdődött a 2009-es év. Gáz nélkül, ami egy gázosnak ugye nem annyira jó. Bár én kishal vagyok, de nem értem a buta emberek miért vásárolják fel a Tecsóban az olajradiátorokat. Az oroszoknak a legnagyobb exportcikke a gáz ugye? Tehát nem lehet érdekük elzárni a legnagyobb bevételi forrásukat. Ez csak erőfitogtatás. Pár nap és meg fog oldódni.

Ma összefutottunk a barátainkkal. Már mindenkinek gyerkőce van , és érdekes látni mennyit változnak az emberek 10-15 év alatt. Nekünk lett először csimutánk a közeli barátok között, örültünk is meg minden. De a többiek úgy néztek ránk mintha a holdról jöttünk volna. nem értették, hogy miért próbálunk rendszeres életet élni, alkalmazkodva a gyerkőchöz. Sokáig kételkedik az ember saját magában (jó esetben..) vajon jól csinálja-e amit csinál? Most látom, hogy én nem is változtam meg annyira mint a többiek, és nem érzem, hogy rosszul csinálnám..

Kicsi lányomról is fogok írni, ő az akinek a fejlődését, és mondásait nem szeretném elfelejteni. Bár nem tudom elfelejthető-e ahogy bolognai tésztát eszik kétpofára, és még kenyeret is kér hozzá. Jelzem ez kb. 700 Ft.-os kaja. Az anyja főzött isteni vadast marhahúsból (na az nem 700 Ft) erre közölte a kisasszony hogy nemjó és kiköpte a csőtésztát. A meki környékén meg közli, hogy aguge. Végül is fel lehet nőni tésztán, párizsin, sajtburgeren és csokin is. Mit tehetünk... Azért a mai bablevesből is jót evett, elvégre az én lányom.

Írok még majd munkáról, kollégákról, sztorikat a gépész szakmáról, esetleg a lakásfelujításomról is.

Na jó éjt. Folyt köv.